Bagota – Ógyalla, kirándulás a határon túlra 2023. október 23.-án
Régi terve, vágya valósult meg ezen a szép őszi napon a Lulla Baráti Körnek. Hosszas előkészület, szervezés után 48 fő szállt fel az autóbuszra reggel hat órakor a lullai focipályánál. Az úti cél egy határon túli település, a Komáromtól jó 20 km-re fekvő Ógyalla volt, melynek ma városrésze az egykori Bagota falu. Az 1948 évi lakosságcsere folytán, Ógyalláról 4, Bagotáról 50 családot telepítettek ki, ez utóbbiból 47 családot Somogy megyébe, többségüket Lulla községbe és a környező falvakba, valamint Somogydöröcskére. Azóta eltelt 75 év, majd háromgenerációnyi idő, az áttelepített családok és leszármazottaik szétszóródtak ugyan, azonban az óhaj, hogy megkeressék azokat, akik még emlékeznek, meglátogassák elődeik lakhelyét, az ősök nyughelyét, az nem szűnt meg!
A kirándulás fő szervezője, Egyesületünk tagja, a felvidéki gyökerekkel bíró Sternóczky Dezső volt, aki már májusban kilátogatott és felvette a kapcsolatot a CSEMADOK ( Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség ) ógyallai vezetőségével, és kérte, segítsenek neki egy programot megszervezni október 23-án. Következő lépésként augusztusban ismét ellátogatott Ógyallára, Szabó László elnökkel és Dr. Molnár-Szabó Zsuzsával, amikor is egyeztették elképzeléseiket és részletesen megbeszélték a programot a CSEMADOK elnökségével, és Zsapka Katalin elnök asszonnyal. Ezután került sor a kirándulás meghirdetésére, melyre az egyesület tagjain kívül szép számban jelentkeztek ez egykori áttelepítettek leszármazottai és családtagjaik, valamint nagy örömünkre velünk tartott két egykori áttelepített is, a 90 éves Kellerné Pápes Ani néni Lulláról és a 79 éves Lénerné Sternóczky Tercsi néni Torvaj községből.
A gondos előkészítésnek, szervezésnek köszönhetően igen gazdag programot sikerült megvalósítanunk a nap során, melyen a CSEMADOK Ógyalla részéről mindvégig Zsapka Kati és Jakab Varga Edit kísérte a csoportot. A bagotai kultúrháznál vártak bennünket, itt csatlakoztak a Lulláról és Budapestről autóval érkezettek is még hatan. Kis technikai szünet és frissítők fogyasztása után először az ógyallai Szent László római katolikus templomba látogattunk. A templomot 1913-ben építették, tervezője Medgyaszay István neves építész, a szecessziós stílusban épült templom különleges, nyolcszög alapú, a külső és belső faelemek erdélyi hatást mutatnak. A templomban Bagin Árpád újságíró, aki egyben a CSEMADOK helyi újságának főszerkesztője tartott egy igen megható és elgondolkodtató előadást a település történetéből „Emelkedés és zuhanás” címmel. A templom mellett Jókai Mór mellszobrát találjuk számos koszorúval, a templom lépcsője kiváló helyszínnek bizonyult számunkra egy közös fotó készítésére.
Az ógyallai református templomnál Erdélyi Tímea tiszteletes asszony fogadott minket édesanyjával és az egyházközség tagjaival együtt. Kedves szavakkal köszöntött bennünket, ismertette a gyülekezet és a templom történetét. Beszédét, melyben kitért arra is, hogy az 1948-as kitelepítés hatására a bagotai református gyülekezet szinte megszűnt, nagy figyelemmel hallgattuk. Válaszul Nagy Ernő elmondta, hogy a lullára áttelepült bagotai reformátusok milyen áldozatkészen alapították meg gyülekezetüket az új hazában. Közös fényképek készültek a vendéglátókról és vendégekről, Egyesületünk egyik alapító tagja, Viandt Márton pedig büszkén állt a kertben álló fa elé, melyet a lullaiak ültettek húsz évvel ezelőtti látogatásuk alkalmából, amelyen ő szintén jelen volt! Majd a templom mögötti parókiára invitáltak bennünket vendéglátóink, ahol a fahéjas kalács illata, a finom pálinkák, csodás szendvicsek és a felénk áradó kedvesség mindnyájunkat elvarázsolt. A jó hangulatú és élénk beszélgetést a sűrű program miatt megszakítottuk, azzal, hogy a délután folyamán még találkozunk!
Ezután az ógyallai temetőbe látogattunk, itt van a Feszty család sírboltja, mely a 19. században épült neogótikus stílusban, itt nyugszik híres festőnk, Feszty Árpád is. A sírkápolna előtt Szigeti Annamária szép énekét hallgatva helyeztünk el koszorút, ezt követően az 1820-ból származó kőkeresztet is megkoszorúztuk és mécsest gyújtottunk elődeink emlékére. A temetőn végigsétálva tagjaink közül többen ismerősök, rokonok, családtagok sírjaira leltek, emlékezésül mécsest gyújtottak. A temetői séta utáni kis technikai szünetet követően az ógyallai városháza épületébe mentünk, ahol egy egyszerű, de ízletes ebédet fogyaszthattunk el, amivel a polgármester úr illetve Ógyalla városa támogatta látogatásunkat.
Délutáni programunk első állomása az Ógyallai Csillagvizsgáló volt, melyet Konkoly-Tege Miklós alapított 1871-ben az elsők között Európában és ma Szlovákia központi csillagvizsgálója. A csoport két részre oszlott, felváltva mentünk az új és a park hátsó részén található régi csillagvizsgálóba. A modern új épületben, melyben, üveg tárlókban régi műszerek és távcsövek vannak kiállítva szép számmal, vetített előadáson ismerkedhettünk meg a csillagda történetével, valamint egy kis planetáriumi előadást is megnéztünk a csillagképekről. Az eredeti épületből megmaradt nagy kör alakú torony, rajta a 19. század végén épült nyitható kupola igazi kuriózum. A kupolát elgördítő szerkezet eredeti, működését magunk is láthattuk. Sajnos a távcsövet nem, az eredeti jelenleg Pozsonyban van, az itt használatban lévő csillagászati távcső később készült, bemutatókra, megfigyelésekre használják. Ebben sajnos nem lehetett részünk világos nappal lévén, de feltett kérdéseinkre választ kaptunk.
A csillagdában kissé tovább időztünk, igyekeznünk kellett, mert a bagotai temetőben már várt bennünket Dr. Józsa Attila kanonok úr, hogy bemutassa nekünk a Szent-Anna római katolikus templomot, melyet az Ordódy család építtetett 1735-ben. A 18. századi barokk templom műemléki védettségű és éppen belső felújítás alatt van, az értékes templomi berendezésről, a felújítás menetéről részletes ismertetést kaptunk. A kanonok úr, aki Magyarországon tanult, közvetlenül és lebilincselően mesélt a templom történetéről, műkincseiről, a bagotai egyházközség egykori és mai életéről, magyarországi kapcsolatairól. A beszélgetést követően, aminek csak a szűkös idő vetett véget, Dr. Józsa Attila, esperes plébános, kanonok megáldotta a jelenlevőket. Mindezek után a Szózat hangjai mellett koszorút helyeztünk el látogatásunk emlékére a temetői keresztnél.
A bagotai temetőben nem csak a Lulláról ismerős családnevek köszöntek ránk a sírkövekről, hanem a sírokat rendezgető bagotaiak közül is többen megszólítottak bennünket. Megható találkozásoknak voltunk tanúi, voltak, akik gyerekkorukban látták egymást utoljára, mikor még a szüleik, mint barátok látogatták egymást. Most nagyon örültek egymásnak, miután kiderült ki kicsoda. Egy hölgy 70-es évekből készült fényképet mutatott fiatalokról, kereste, van-e itt valaki, aki ismeri őket? Igen volt, közeli rokonai! A gyönyörűen gondozott, késő délutáni napsütésben fürdő, krizantémokkal díszített bagotai temető látványát emlékeinkbe zártuk, s vele együtt ezeket a kivételes pillanatokat is, melynek részesei lehettünk.
A bagotai kultúrházba igencsak késve érkeztünk, a CSEMADOK tagjai gazdagon terített asztalokkal, pálinkával, frissítőkkel vártak bennünket. Míg helyet foglaltunk a szépen terített asztalok mellett, ajándékokat osztottak számunkra, csodálatos fotókönyvet Ógyalláról, a helyi újság, a Parabola legújabb számát, a CSEMADOK szimbólumát jelentő kerámiából készült hűtő mágneseket. Ezt követően Zsapka Katalin elnök asszony üdvözölte a megjelenteket, vendégeket, vendéglátókat, és a városvezetés részéről megjelent alpolgármester asszonyt és képviselőket. A szervezet irodalmi színpadának műsora érzelmekkel telt énekekből, versből állt, meghatódva tapsoltuk meg őket! Válaszul a magyarországiak nevében Nagy Ernő mondott köszönetet a szeretetteljes fogadtatásért és szívélyes vendéglátásért, az egész élményekkel teli napért! Lullát bemutatva a hangsúlyt arra helyezte, hogy miként vált befogadóvá az 1948-as lakosságcserét követően ez a kis somogyi település, milyen tényezők és hogyan határozták meg a folyamatot, melynek eredményeképpen a sváb lakosok és a kényszerből betelepült felvidéki magyarok egy közösséggé váltak, és az ottmaradottak egy közösséget alkotnak a mai napig. Mindeközben a szálak a szülőföldtől nem szakadtak el, ezt példázza a mai látogatás, és mint i-re a pontot tette fel végezetül a Szigeti Annamária által előadott dal, melyet a közönség együtt énekelt az előadóval, megerősítetve Nagy Ernő gondolatait. Az emelkedett hangulatú előadások után, ismerkedéssel, kötetlen beszélgetéssel folytatódott az este, aminek csak a gyorsan szaladó idő vetett véget, hiszen még kb. kétórányi utazás állt előttünk.
Köszönetet mondtunk vendéglátóinknak, akiket természetesen meginvitáltunk egy lullai látogatásra és fájó szívvel zártuk az estet. Sok-sok ölelés és közös fotó készítése, egy-két utolsó pálinka elfogyasztása után, jó utat kívánva az autóval utazóknak, pompás hangulatban szállt fel a buszra a népes társaság. Az utazás mindvégig zökkenőmentes és a lehetőségekhez képest gyors volt, köszönet érte a Csepi busznak és a busz vezetőjének.
A Felvidékre látogatással már majdnem megvalósult a Lulla Baráti Kör 2012-ben kezdett „Elődeink nyomában” programja, mely azt a célt tűzte ki, hogy visszalátogassunk és az esetleg még létező rokoni szálakat felfedjük azon települések lakóival, ahonnan nagy számban érkeztek családok Lullára. Így látogattuk meg Gyönk, Lajoskomárom, Óbudavár településeket, mint az 1907-es falualapítók származási helyét. Voltunk Ecsenyben is, ahonnan a kisecsenyiek többsége érkezett a múlt század húszas éveiben és Somogydöröcskén, ahonnan 1907-ben érkezett az a Reidl család, akiknek lullai háza, hála egy újkori betelepülőnek, ma eredeti szépségében áll a falu közepén. Egyedül Peredre nem jutottunk el, de talán ez is megvalósul még egy következő alkalommal.
Ezt a szlovákiai kirándulást többször terveztük, az elképzelés megvalósításához Sternóczky Dezső és Szabó László elnök elszántsága és áldozatkészsége kellett, hiszen kétszeri kiutazás előzte meg a látogatást. Köszönjük nekik és Dr. Molnár-Szabó Zsuzsának a kitartó, alapos és kiváló szervezést, s utoljára, de nem utolsósorban Szigeti Annamáriának, hogy velünk tartott, velünk érzett és előadásaival még emelkedettebbé tette ezt az együttlétet!
Lulla, 2023. november
Förhécz Józsefné
Fotók: Perger Csaba
A kiránduláson készített teljes képgaléria ide kattintva tekinthető meg