A település
Lulla
Lulla község Somogy megye északkeleti, dombokkal tagolt területén, Külső-Somogyban fekszik, légvonalban mintegy 10 kilométerre a Balaton déli partjától. A falu négy részre tagolódik, melyek a következők: Jabapuszta, Felső- és Alsófalu, valamint Kisecseny. A 2015. évi népszámlálás alapján lakóinak száma 176 fő, területe 10,7 km2, népsűrűsége 17.13 fő/km2.
A község a balatoni táj déli peremén helyenként lankásabb, helyenként meredekebben területén fekszik. Legmagasabb pontja a Flóra-hegy 287,8 m magas.
A legnagyobb folyóvíz a Jaba-patak, melynek felduzzasztásával Bálványos határában víztározót hozott létre a Termelőszövetkezet, mely mára a környéken valóságos horgászparadicsommá nőtte ki magát.
A települést erdők övezik, jellegzetes fái a gyertyán, a szilfa, a hárs és az akác. Az erdők növény- és állatvilága igen gazdag, vadállománya pedig jelentős, fontos vadászati terület.
A település 2012-ig egy zsákfalu volt, aszfaltozott úton csak délről, Tab irányából lehetett megközelíteni. Ekkor került átadásra az új út, mely Balatonendréden át összekötötte a falut a Balaton-parttal. Azóta a falu lakosságának csökkenése megtorpant, új beköltözők és vállalkozások formálják a falu jövőjének alakulását.
A faluban számos kiállítás, emlékmű, a környékén pedig sok szép gyalogos és kerékpártúra lehetőség, valamint több turisztikai, vendéglátó szolgáltatás várja az idelátogatókat.
Lulla története, történelme
A község egyszerre mondható réginek és fiatalnak. A település területe már az őskortól lakott volt, egy 1264-es oklevél már név szerint említi egyházát, a falu azonban a 19. századra elnéptelenedett.
1907-től azonban új telepesek érkeztek Tolna megyéből, a döntő többségük Gyönk községből, több család érkezett a Fejér megyei Lajoskomáromból, valamint további lakosok jöttek még Somogy és Zala megyéből.
A falu újkori története tehát 1907-től datálódik, ekkor épült fel a falu a mai helyén, a korábbi településtől hozzávetőleg 2 km-re délre. Az új helységet a telepesek Lullatelepnek nevezték, de hivatalos neve Lulla-puszta volt.
Az újonnan települt falu és Torvaj között félúton pedig kiépült Kisecseny (lakosainak zöme a Somogy megyei Ecsenyből érkezett, innen a településrész neve), mely ma Lulla részét képezi.
A település harmadik részét Lulla-Szőlőhegy alkotta, mely úgynevezett halmaztelepülés volt, házai a dombok, völgyek között elszórtan helyezkedtek el. 32 család élt itt a század első évtizedének fordulóján, ők voltak a település legrégebbi lakói.
A falu közigazgatásilag a szomszédos Torvajhoz tartozott az újratelepülést követő években. Az önállósodási törekvések egyik fontos állomása volt, hogy 1925-ben a település evangélikus családjai egyházilag különváltak Torvajtól, és az év végén az első iskolát is felavatták. 1940-ben megalakult a katolikus iskola is, melynek létrehozását a tihanyi apátság támogatta, hogy ily módon a Jaba-pusztai birtokán élő gyerekek oktatása is biztosított legyen.
Időközben a lakosok 1938-ban újabb kísérletet tettek az önállósodásra, ám ezúttal is elutasításra találtak. A közösség azonban egyre jobban összekovácsolódott, a sváb lakosság elmagyarosodott, a II. világháború idején sem csatlakoztak a nemzeti szocialista mozgalmakhoz, a hadkötelesek pedig magyar katonaként vonultak be.
A 1947-48 évek komoly változásokat hoztak a település életében. 1947-ben a településről 15 német nevű családot telepítettek ki Németországba, több család pedig földönfutóvá vált, helyükre a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény alapján felvidéki magyar családokat telepítettek be. Az újonnan betelepített lakosok Komárom/Komarno megyéből érkeztek, gazdálkodó, ipari növénytermesztéssel foglalkozó emberek voltak. A falu befogadta új lakosait, akik hamar beilleszkedtek, beolvadtak a közösségbe.
A Belügyminisztérium 1947 december elején kelt rendelete alapján Lulla puszta, Kisecseny, Szőlőhegy és Jaba-puszta 1948. január 1-jével LULLA néven önálló községet alkotott.
1948-ban államosították a két felekezeti iskolát.
Az 1949-es népszámlálás adatai alapján Lulla község lakóinak száma 648 fő volt (ez a 2001-es adatok több mint két és félszerese).
A faluban igen élénk volt a közösségi élet: a női röplabda és a férfi labdarúgó csapat jó eredményeket ért el megyei szinten is. Az újonnan épített kultúrteremben színdarabokat játszottak, melynek a 70-es évek közepéig több évtizedes hagyománya alakult ki. 1952-ben megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egyesület.
1959-ben újjászervezték a termelőszövetkezetet, melynek következtében a Szőlőhegy fokozatosan elnéptelenedett, megkezdődött a lakosság létszámának csökkenése.
1962-ben villanyt kapott a falu, majd 1968-ra megépült a falut Tabbal összekötő kövesút. Az 1969/70-es tanévtől kezdődően a felső tagozatot megszűntették és az iskolások az újonnan indított buszjárattal már Tabra jártak iskolába.
1974-ben megszűnt a helyi termelőszövetkezet, beleolvadt a Tabi Mg. Tsz-be. Ezt követően megszűnt a községi tanács is. Tovább folytatódott a lakosság elvándorlása, ekkor már csak 415 fő lakóval rendelkezett a település. A tanács megszűnését követően megalakult tanácstagi csoport aktív munkájának köszönhető többek között a ravatalozó megépítése, nyilvános telefonfülke telepítése, a harangláb villanyosítása, a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése stb.
1983-ban adakozásokból, önként vállalt társadalmi munkával a tabi esperes plébános aktív közreműködésével megépült a katolikus kápolna, melynek munkálataiban a falu lakói felekezeti hovatartozástól függetlenül tevékenyen részt vettek. 1984-ben az Evangélikus világtalálkozó alkalmából a protestáns imaterem felújítására is sor került.
1985-ben Gazdakör alakult a községben, mely mint civil szerveződés hiánypótló egyesületként fogható fel. Tevékenységüknek köszönhetően gazdatanfolyam, illetve gazdasági népfőiskolai előadássorozat indult, mely kiemelte a községet környezetéből. Meghonosodott az évenként borverseny hagyománya, valamint a farsangkor rendezett gazdaköri bál is, ahol a borverseny díjkiosztójára is sor kerül.
A rendszerváltás eredményeként 1990-ben megalakult a községi önkormányzat.
1992-ben a község kuratóriumot hozott létre az I. és II. világháború hősi halált halt lullai lakosok emlékművének felállítására. A munka jelentős részét társadalmi munkában bonyolította le a falu. 1992. október 31-én került sor az emlékmű felavatására, mely a megyében körülbelül a harmadik volt.
A 90-es évek elején meghonosodott a faluban több tradíció. Ezek közül kiemelkedik az évente megrendezésre kerülő falunap és idősek napja.
1997-ben a falu a gazdakör színeiben 60 fővel vesz részt a Magyar Televízió Tipp-Hopp című vetélkedő műsorában, amit megnyert és a jutalmul kapott 250 000 forintot a Lulla község története című könyv kiadására költött.
Az 1998-as év több szempontból is fordulópont volt Lulla életében. A község önállóvá válásának 50. évfordulóját ünnepelte meg augusztus 20-án összekötve a Lulláról elszármazottak találkozójával. A község 50 éves függetlenségének emlékére és írásos emlékekben való említésének 770 éves évfordulójának tiszteletére kopjafát avatott a két falurész közötti úgynevezett „Rétaljban”.
A futballpályán közel 600 főt láttak vendégül. Az ünnepség keretein belül átadták a „Lulla községért” emlékplakett, első alkalommal a falu közösségi életében kiemelkedőt alkotó 6 prominens polgárának. A művelődési ház gazdaköri termében pedig fotókiállítás nyílt a falu életének fontos pillanataiból.
A falu társadalmi élete 1998 után új lendületet kapott, szinte minden évre jut ezentúl egy-egy fontosabb esemény, többek között az utóbbi évek legjelentősebb eseménye a helytörténeti kiállítás megnyitója, melyre 2002-ben került sor. A kiállítás anyagát Nagy Ernő hozzávetőleg 30 év alatt gyűjtötte össze, melyben elsősorban családja segítségére támaszkodott, de a falu apraja-nagyja is melléállt és segítette munkájában. A falu lakosai sok esetben egészen személyes tárgyaikat is felajánlották a múzeum részére. A 2002-es augusztus 20-i avatásra az önkormányzat a közösség aktív közreműködésével helyreállította a régi iskola egyik tantermét.
A kiállítás azóta évről évre bővül. A következő évben megnyílt a régi mezőgazdasági gépekből rendezett kiállítás is az iskolaudvaron.
A közelmúlt történetének már aktív részese a Lulla Baráti Kör, mely a Keller Antal által 2005-ben összehívott baráti találkozót követően 2006-ban alakult meg.
2007-ben a Lulla Baráti Kör kezdeményezésére és segítségével emléktábla kerül felavatásra mely az ki- és áttelepítésről emlékezik meg
2011-2012 között felfestésre és kitáblázásra kerül több Lulla körüli turistaút, mellyel bekapcsolódik a falu az országos turista hálózatba
2012-ben átadásra kerül a Tab-Balatonendréd aszfaltozott út, ezzel Lulla megszűnik zsákfalu lenni és 10 perc autózásnyi távolságra kerül a Balaton!
2013-ban először (és azóta minden évben) halad át a falun az országos Löszölő-Tökölő teljesítménytúra, melyet a Ságvárért Egyesület szervez meg
2016-ban nyílik meg a községháza udvarán az Erényi Alajos Életmű Kiállítás
2018-ban felújításra kerül a központi falurészen áthaladó út
2020-ban elérhetővé válik a falu területén a vezetékes szélessávú internetszolgáltatás
2021-ben játszótér épül a falu központjában a futballpálya szélén
2021-22-ben felújításra kerül a községháza színházterme és a vizes blokkok, valamint a régi iskolaépület, Helytörténeti Múzeum és Evangélikus Imaterem is